A csikóhalak titkai

Szinte mindenki számára ismerős a csikóhal jellegzetes formája, és szerencsére nem kell messzire utaznunk, hogy láthassuk őket. A csikóhalak a sugarasúszójú halak osztályán belül a tűhalfélék családjába tartoznak. (Így a szintén érdekes tűhal és a jóval ismertebb, jellegzetes megjelenésű csikóhal közeli rokonnak számít.)

Csikóhal gyakorlatilag minden kontinens vizeiben él. A floridai búvárok éppen úgy találkoznak velük, mint ahogy Indonéziában, Egyiptomban vagy a horvát Adrián sem szokatlan a felbukkanásuk. A legapróbb fajba tartozókat elég sokáig kell keresni, mert a két centis méretet sem érik el, a rekorderek viszont 30 centinél is magasabbak. Apró uszonyaik sűrű csapkodásával haladnak a vízben, de sokkal jellemzőbb az, hogy a farkukkal valamibe kapaszkodva egy helyben láthatjuk őket.

Érdekesség, hogy a legtöbb csikóhal monogám kapcsolatban él párjával. A párzás során a nőstény préseli az ikrákat a hímek testén levő költőtáska, s a hímek hordozzák a petéket, majd hozzák napvilágra az utódokat. Az apró ivadékok aztán saját erejükből próbálkoznak boldozulni és túlélni.

A mi számunkra a horvát Adria a legkönnyebben elérhető pont, ha csikóhalat szeretnénk látni szemtől szemben. A jellemzően sekély vízben, alig pár méteres mélységben tanyázó kis lényeket a gyakorlatlan szem nehezen veszi észre, mert a fűben rejtőző csikóhalak, főleg a barnás-zöldes színűek, kiválóan beolvadnak a környezetükbe. A legszebbek talán a sárga példányok, és szerencsés búvárok ilyeneket is találhatnak.

Nem egyszer a legkönnyebben megközelíthető parti merülőhelyeken érdemes elindulni a csikóhalak keresésére, ami akár a kezdő búvárok számára is érdekes kaland. Fotózni nem egyszerű az ember láttán hátat fordító, fűszálak mögé bújó apróságokat. Ha meg akarjuk őket örökíteni, mozogjunk nagyon óvatosan, és vigyázzunk rá, hogy az aljzaton semmiben sem tegyünk kárt. Nem szabad a csikóhalat kézzel terelgetni, netán más, látványosabb helyre átvinni, mert könnyen megsérülhetnek.

Örüljünk inkább neki, ha látunk egyet, figyeljük meg, és utána bátran nézelődjünk tovább. Az ilyen sekély élőhelyeken egyáltalán nem szokatlan, hogy több példányt is találunk belőlük, és persze közeli rokonaik, a tűhalak is gyakran előfordulnak itt-ott rejtőzve.