A búvárkodás úttörői

A víz mélyén végzett tevékenység kezdetei évezredekkel ezelőttre, a történelem kezdetére nyúlnak vissza. Azokat az embereket, akik annak idején tengerparton éltek, lemerülve vadásztak vagy gyűjtöttek élelmet, már bátran nevezhetjük búvárnak, noha felszerelésük nyilván nem volt. Később még különféle harcok során is bevetettek ügyes úszókat – a magyar mondákból jól ismert Búvár Kund közéjük tartozik például. Ez természetesen még egészen más jellegű búvárkodás volt, mint amit ma űzünk.

A víz alatti tevékenységre később szükség volt például hajórakományok mentésekor, vagy különféle építési munkákhoz. Használtak búvárharangot, majd a már manapság is ismerősebb rézsisakos nehéz búvár felszerelést. Az élettani ismeretek bővülése ezzel párhuzamosan zajlott. Fény derült rá, mi történik az ember testével merülés közben, és az első merülési táblázatok is megszülettek.

Nagyjából egy évszázada megjelentek különböző szemüvegek és maszkok, szigonnyal vadászó könnyűbúvárok bukkantak fel a világ több pontján. Kísérleteztek az oxigénes újralégző készülékek használatával is, ami már szabadabb mozgást és hosszabb víz alatti tartózkodást tett lehetővé, ám komoly korlátozásokkal.

Az, ahogy a búvárkodást ma ismerjük, javarészt annak köszönhető, hogy két francia szakember, a katonatiszt Jacques-Yves Cousteau és a mérnök Emile Gagnan kifejlesztette az egyszerűen használható, praktikus sűrített levegős légzőkészüléket. A múlt század negyvenes éveitől zajló munka során olyan felszerelés állt össze, ami alapelveit tekintve igen hasonló a maihoz. A háton viselt légzőkészülék nyomáscsökkentővel, maszk, uszony- a legtöbb búvár ma is hasonló összeállítással merül alá.

Cousteau a víz alatti filmezés előfutára is lett, rengetegen csodálkoztak rá a tenger világára a filmjeit látva. Az osztrák Hans Hass szintén a kezdet kezdetétől igyekezett megörökíteni a víz alatti kalandokat. Az úttörők voltak azok, akik igazi érdeklődéssel fordultak a tenger felé. Kiderült, hogy sok, alig ismert (netán félreismert) élőlény veszélytelen, hogy sokkal szebb, izgalmasabb és összetettebb a mélység világa, mint hittük. Egy példát említve: ma már a búvárok nem rettegnek a cápáktól, hanem kifejezetten érdeklődnek irántuk. Tudjuk, milyen különleges állatok, és mennyire nagyszerű élmény velük merülni.

Az első víz alatti fedezők mutattak rá arra is, hogy hiába hatalmas az óceán, mi, emberek, óriási károkat tudunk okozni. Mostanra éppen ezért része minden búvárképzésnek a természetvédelem. A PADI számára szintén kiemelt szempont, hogy a búvárok felismerjék szerepüket a környezet védelmében és aktívan tegyenek érte.

A múlt század második felében szerte a világon búvárklubok, szervezetek, szövetségek alakultak. Elindult a tanfolyam jellegű búvárképzés, és az elérhető árú felszerelések miatt igazi népszerű, közkedvelt kedvteléssé válhatott a búvárkodás, amit manapság szinte a Föld minden pontján űznek. Ha beiratkozol egy tanfolyamra és búvárminősítést szerzel, rájössz, számodra is egy új világ nyílik meg.