A Malom-tó

A Duna budai oldalán, az egykor Felhévíznek nevezett területen régóta jól ismertek voltak a feltörő meleg források. Ezek táplálták az itteni fürdők vizét, s az egykori lőpormalmot kiszolgáló tó meleg vize is ezekből származik. Erről a malomról kapta a nevét a Malom-tó.

A 19. században Molnár János gyógyszerész kezdte meg az itteni források kutatását. Ő volt az első, akinek sikerült kiderítenie, hogy a hegy gyomrában valószínűleg vízzel telt barlang van, de akkor még senki nem volt képes beúszni a járatokba.

A tó összeköttetésben van a Lukács-fürdővel is, aminek vize részben ezekből a forrásokból származik. A Malom-tó jelentősen leszűkítette az akkor Fő utcának nevezett utat, és több évnyi tervezés után a 20. század elején az a megoldás született, hogy a tó egy részét lefedve, híddal ívelték át a Duna felé eső oldalt. Ennek a pillérei és ívei láthatók ma is a Frankel Leó út irányába nézve a tó partjáról.

Fél évszázaddal később indult meg a búvármunka a barlangban, amit későbbiekben Molnár Jánosról neveztek el, munkájának tiszteletére. A kicsi, ám igen tiszta vizű Malom-tó azóta is a budai oldal egyik érdekes pontja, ahol a hatvanas-hetvenes években még bisztró is üzemelt. Manapság az MJLake Búvárközpont tanulói itt gyakorolhatnak ha tanfolyamra jelentkeznek.

A Malom-tó és a Molnár János-barlang történetéről többet a barlang oldalán lehet találni.