A megfigyelés varázsa
Mi, akik a víz alatt kalandozunk, egészen testközelből csodálkozhatunk rá az élővilág. Egy búvár szemtől szemben figyelhet meg mindent, ami a mélyben él, rejtőzik, vadászik. Ez nem olyan élmény, mint egy állatkerti séta, hanem nagy találkozások, rácsodálkozások, tapasztalatszerzés és tanulás egyvelege.
A kiindulópont természetesen a búvártanfolyam, az alapos képzés, aminek során a leendő búvár elsajátítja a víz alatti mozgást, lebegést. Csak úgy tudunk megfigyelni bármit is, hogy nem zavarjuk meg. Ne sajnáld az időt a gyakorlásra, és igyekezz megfogadni oktatód tanácsait. Amikor eljutsz oda, hogy kényelmesen, lebegve meg tudsz állni például egy koralltömb előtt, új lehetőségek nyílnak meg számodra.
Egy jó búvároktató nem csak arra tanít meg, hogyan merülj, hanem azt is, hogyan érzékeld magad körül ezt az új közeget. Egyáltalán nem kézenfekvő, hogy észre is veszed azt, ami a búvármaszkod előtt van. Vannak apró rákok, amik a korallok ágai között rejtőznek, ráják és lepényhalak lapulnak a homokban, polipok igyekeznek egybe olvadni a sziklákkal. Ha nem tudod, mit keress, nem is láthatod őket. Érdemes az adott környezet élővilágával megismerkedni búvártúra előtt.
Természetesen kérdezhetsz is bátran, a PADI nagy hangsúlyt fektet az élővilág megismerésére is. Oktatód mesélni fog arról, mit láthatsz a víz alatt, és természetesen merülés közben is felhívja a figyelmet az érdekességekre. A kezdő búvárok csodálkozni szoktak, hogy egy-egy merülés után a rutinosak mennyi érdekes látnivalóról mesélnek. Ám ez tanulható. Ahogy tapasztaltabbá válunk, egyre inkább érezzük úgy, mindenfelé nyüzsög az élet körülöttünk.
Ami miatt nagyon különbözik a víz alatti világ megismerése egy állatkerttől, az az, hogy itt az állatok természetes közegükben élnek. Különböző kapcsolatok alakulnak ki közöttük, és megismerheted az élet körforgását. A nappal elbújó állatok éjszaka vadászni indulnak. Vannak furcsa párosok, amelyek együttműködve próbálnak életben maradni. Egy erdőben tett séta során nem nagyon férkőzhetsz karnyújtásnyi távolságra az állatoktól, aligha figyelhetsz meg ilyet. Búvárkodás közben igen gyakran egy kisebb területre, annak megfigyelésére koncentrálunk. Így aztán van idő és lehetőség a rácsodálkozásra.
Sokkal inkább hasonló az élmény a természetfilmekben láthatókhoz, mert az élővilág jelentős része helyben marad a búvár megjelenésekor is. Számunkra természetes, hogy a tintahal tőlünk fél méternyire nyújtogatja csápjait, a muréna előttünk nyitja tágra a száját, a bohóchal farkasszemet néz velünk, a teknős pedig békésen falatozik tovább. Nincs is annál jobb, amikor bele tudunk annyira olvadni a víz alatti világba, hogy semmi nem menekül előlünk, az állatok elfogadják jelenlétünket.
Ez viszont csak a megfigyelésre jogosít fel minket, zaklatásra nem! Alapszabály, amit jó alaposan megtanulunk, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ha ezt betartva, ügyesen merülve igyekszel minét többet látni a világból, azzal óvod a tenger élőlényeit, és természeten a saját testi épséged sem kerül veszélybe. Cserébe pedig hihetetlen élményeket tapasztalhatsz meg, pusztán azáltal, hogy jó alaposan körbenézel.